Végre valahára elkészült a fejezet!! Élvezzétek!! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!! :)
2. Üdv New York!!
Szinte csettintésre telt el az a két nap. Mire észbe kaptam, már ott álltam a repülőtéren a New York-i gépre várva. Igaz, sikerült mindent elrendeznem amit az utóbbi napokban terveztem, elbúcsúznom a hozzám közelállóktól, boldogítanom még picit anyuékat, bosszantanom a tesómat – na jó, ezt már kevésbé. Egyszóval mikor elérkezett a pillanat, már semmi sem állt az utamba, készen álltam rá, hogy tárt karokkal fogadhassam az új életemet. Mert biztos voltam benne, hogy az életem odaát teljesen meg fog változni. Remélem jó irányba.
- Lisa, gyere már! – Emelte meg a hangját anya, amivel el is érte a kívánt hatást. Sikerült kijózanodnom. – A gép mindjárt felszáll – mutatott az órájára, majd elkezdett lökdösni előre.
- Oké – álltam szembe anyuval. – Nyugi, lélegezz mélyeket! – Szükségét éreztem annak, hogy megnyugtassam a lelkileg idegronncsá vált mamámat. – Minden rendben lesz – öleltem magamhoz búcsúzóul. – Ígérem hívni foglak, ahogy leszáll a gépünk!! – Kiáltottam utána, majd siettem felszállni a repülőre. Néhány perces keresés után sikerült megtalálnom Demit, aki kiszúrva engem rögtön szabaddá is tette az ablak felőli helyet.
- Ez az első repülésed – magyarázta mikor helyet foglaltam a belső ülésen. – Jogod van gyönyörködni a tájban!
Egyelőre félre kellett tennünk a társalgást, mivel a stewardess szólt, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet, mert hamarosan indulunk. Teljesen az ablaknak préselődve integettünk a szüleimnek és Hilarynek amíg csak látszottak. Alig pár perc múlva, már nem láttunk mást csak az egyre csak zsugorodó várost és a felhőket. A látvány melyet ez utóbbi nyújtott hihetetlenül gyönyörű volt. Később megunva a táj szépségének kémlelését, ott folytattuk a beszélgetést ahol abbamaradt. A fél napos utat kész kin szenvedés volt túlélni, de szerencsére Demi sikeresen elterelte a figyelmemet a történeteivel. Ennek a lánynak több mondanivalója akadt ezalatt a néhány óra alatt, mint a jelenlegi elnöknek megválasztása idején. Részletes bemutatást tartott a városról, a lakóiról, a leggyakrabban látogatott szórakozóhelyekről és többek között az egyetemről is. Mialatt beszélt, én csak bólogattam, esetleg okéztam. Ebbe a hosszú beszélgetésbe sikeresen bele is aludtam, csak akkor ébredtem fel mikor a stewardess szólt, hogy pár perc múlva landolunk. Haragudtam is magamra, mikor rájöttem, hogy átaludtam az egész utat.
A stewardess szavaira az adrenalin bennem megkétszereződött, annyira izgatottá váltam. A város fentről nézve felülmúlhatatlan élményt nyújtott. Annyira hihetetlennek bizonyult ez az egész, hogy megkértem Demit csípjen meg, hátha felébredek. Legnagyobb sajnálatomra tényleg megtette. A jó hír viszont az, hogy nem álmodtam. Legalábbis nem változott a helyszín. Tényleg egy landolni készülő repülőn ülök a világsztár barátnőm társaságában. Miután földet értünk, megkerestük a bőröndjeinket és egy taxival mentünk a szállás helyünkre. Kerek 15 percen keresztül utaztunk, mikor megálltunk egy hatalmas épület előtt. - Megjegyzem, én élveztem, hogy gyönyörködhetek a zajos belvárosban, azonban Demi végig sóhajtozott. - Csodálkozva néztem barátnőmre, mire az mosolyogni kezdett. Kifizette a taxit, majd megkérte a sofőrt, hogy segítsen behordani a csomagjainkat. Egy egyszerű 10 emeletes tömbhöz lakás felé tartottunk. Be kell valljam, kellemesen csalódtam a Demi által kiválasztott lakásban. Átlépve a ház küszöbét, egyenesen a lift fele tartottunk, hogy felvihessük a csomagokat a szobánkba. A sofőr barátságosan behelyezte az összes bőröndöt a liftbe, majd elköszönt és távozott.
Némán fürkésztem, ahogy barátnőm megnyomja a nyolcas gombot, mire a lift elindult.
- Na mit szólsz? – kérdezett rá tapintatosan a véleményemre. Sejtettem, hogy attól tart, netán túlzásokba esett és kifogásolni valóm lesz.
- Ne aggódj – nyugtattam meg. – Tökéletesen választottál – dicsértem vigyorogva. Később pimaszul még hozzátettem: - Bevallom először kétségeim támadtak, hogy netán félreértetted a szavaimat. De most már nyugodt vagyok és teljesen elégedett a választásoddal. - Együtt nevettünk fel. Közben meg is érkeztünk, így félbehagyva a nevetéssel kezdtük el egyenként kiszedni a bőröndöket a liftből.
- Igen? – fordult felém, miután az utolsó bőrönd is sikeresen ki lett véve. – Akkor vegyél fel pár csomagot és induljunk a szobánk felé. Reméljük az is ugyanígy elnyeri majd a tetszésedet!
Felvettem annyi bőröndöt amennyi csak elfért a két kezemben, majd követni kezdtem Demit a leendő otthonunk fele. Átlépve a küszöböt, az első dolgom volt végig járni a szállásunkat. Nem volt az a filmekből ismert első osztályú lakosztály, de az én ízlésemnek pont megfelelt. Két szóval tudnám jellemezni: kellemes és tágas. Az egész mindössze két hálószobából, egy hatalmas nappaliból, egy konyhából, egy teraszból és két fürdőszobából állt. Mikor végeztem a körúttal, fáradtam terültem el a nappaliban levő kanapén.
- Tetszik? – kezdett el kérdezősködni barátnőm, amint leült mellém. – Valld be ha nem!
- Ennél szebbet akarva sem találhattál volna – áradoztam.
Hasonlóan éreztem magam, mintha Manhattan legszebb lakosztályába költöztem volna be az imént. Ezt Deminek is szóvá tettem, de ő nem bírta ki nevetés nélkül.
- Akarsz pihenni vagy tusolás után mehetünk is tovább? – Állt fel olyan hirtelen, hogy szinte megijedtem.
- Máááris? – húztam el a második betűt.
- Ez már csak ilyen – kuncogott. – New York sosem alszik, ezt jól jegyezd meg!
- Világos - szalutáltam, majd mintha puskából lőttek volna ki ugrottam fel. – Letusolok aztán mehetünk! – A bejárat elé érve felkaptam a bőröndjeimet, majd kíváncsian fordultam vissza, mert rájöttem, hogy nem választottuk még ki a szobákat.
- Az lesz a tied, amelyik jobban tetszik!! – Ekkor még nem értettem a nagylelkűségének okát, csak mikor újból kritikusabb szemmel vethettem egy pillantást rájuk. Méretben és stílusban hasonlóak voltak. Mindkettőhöz külön fürdőszoba is járt. Végül azt a szobát választottam, amelyikben a fürdőszoba két harmadát egy kád foglalta el. (Mivel a másikban tus kabin volt.)
Lepakoltam a csomagokat az egyik sarokba, majd kikerestem a nesszeszerem, hogy minél tovább áztathassam elgémberedett csontjaimat a habokban. Nem is siettem el a fürdést, úgy fél óra múlva szállhattam ki a kádból, mikor a víz már kihűlt és a habok is elfogytak. Magam köré csavartam egy törülközőt és visszatértem a bőröndjeimhez, kiválasztani a tökéletes összeállítást egy New York-i túrához. Hosszas turkálás után valahogy sikerült kiválasztanom egy farmer sortot, egy pánt nélküli topot és egy hozzá passzoló magassarkú szandált. A hajamat kisimítottam, szolidan kisminkeltem magam, betettem a kontaktlencsém és már indultam is a nappaliba, ahol Demi már tárt karokkal és dühös íriszekkel várt rám. Szerencsére volt benne annyi tisztesség és nem rombolta le a jókedvemet azzal, hogy ismét a fejemhez vágja mennyire nem tudok sietni. Helyette inkább felkapta a kézitáskáját, én is felkaptam a magamét és már indultunk is.
Mivel eleve Brooklynban laktunk, természetesnek vettük, hogy először a Brooklyni hidat nézzük meg közelebbről. Szinte hihetetlen volt, ahogy gyalog kellett átmentünk a hídon. Előtte persze Demi kifizette a sofőrt, némi borravalót adva. Annyira belemerültem a látvány világba, hogy ha Demi nem fizet, nekem eszembe sem jutott volna. Szégyen, de pillanatnyilag csak a jelenre tudtam gondolni. Felülmúlhatatlan érzés kerített hatalmába, miközben átsétáltunk Brooklynból Manhattanbe.
Onnan egy újabb taxival a Times Square-re tartottunk. Demi állítólag ismert egy jó kis éttermet a környéken. Állítása szerint ott remekül főznek, megengedhető áron. Picit furcsálltam, hogy a hely pont a Times Squere szélén helyezkedik el, de nem törődtem vele. Ezúttal rá bíztam mindent, hiszen jobban ismeri a várost mint én. Mivel nem álltunk meg nézelődni, kénytelen voltam beérni azzal amit a taxiból láthattam. De már az is fantasztikus látványt nyújtott. Amerre csak ellátsz mindenhol színesebbnél színesebb reklámok diszitik a tömb házak falait. Remélem szilveszterkor is visszajövünk, mikor azt a híres labdát eresztik le éjfélkor.
- Ígérem holnap este olyan helyre viszlek, ahová csak sztárokat engednek be!! – Ezzel a mondatával sajnos nem érte el annyira a kellő hatást, mint szerette volna. Engem nem feltétlenül hoztak lázba a világ legdrágább szórakozó helyei, simán megelégedtem egy szerényebb típussal is. – Hé, több lelkesedést – biztatott, mire felnevettem.
Mosolyt erőltetve az arcomra néztem rá, majd fordultam vissza az ablakhoz.
Elég lassú volt a forgalom, ezért beletelt bő tíz percbe mire megálltunk John Pizzériája előtt. Mialatt Demi a taxist fizette ki, én kiszálltam, hogy vethessek egy pillantást a helyre belülről is. Annyira megfeledkeztem a külvilágról, hogy észre sem vettem, mikor szemből egy járókelő belém jött.
- Elnézést – kértem bocsánatot hangosan, majd felnéztem az illetőre.
Egy pillanatra úgy tűnt mintha rajtam felejtette volna a tekintetét, de anélkül, hogy mondana is valamit szólt bele ismét a telefonjába. Első ránézésre egy jóvágású 25 év körüli, öntelt frissen lediplomázott ügyvédnek látszott, és ezt a címkét már sehogy sem tudja levakarni magáról.
- Bocsánat – felelte végül nyersen, majd távozott.
- Öntelt marha – kiáltottam utána, amivel elértem, hogy visszaforduljon.
Na?? :D Kapok érte pár kommentet?
